1

Izabelláról senkinek sem az jutott először eszébe, hogy tinédzser éveiben egy lányzenekarban rappelt, vagy hogy hobbifotósként egész kollekciója volt épületek homlokzatairól. Nem is az, hogy mindig leállt idegenekkel beszélgetni az utcán, vagy hogy középiskolában három egymást követő évben nyerte meg a házi földrajz versenyt.

Izabella mindenki Vörös Oroszlánja volt, ami egyrészt a csillagjegyének volt köszönhető, másrészt rakoncátlan vörös loboncának, ami most is jelzőfényként vibrált az Egreshal Park hófedte fenyői között.

Izabellát persze mindez egy cseppet sem zavarta. Gyerekkora óta kitűnt az évfolyamtársai közül megjelenésével: Hol a saját maga készítette, anyát és apát ábrázoló tetoválásával az alkarján, hol a nyári hónapokban a teljes arcát beterítő szeplőinek köszönhetően. Kevés dologtól ódzkodott annyira, mint hogy ő is belevesszen a szürkegatyások tömegébe. Most mégis próbált minél kisebb feltűnést kelteni az árusok között bóklászó ajándékvadászok mellett.

Rég nem érzett izgalom dobogott a torkában.

Olvasási idő: kb. 10 perc
Új olvasó vagy? Kezdd az első fejezettel!

5.

Luca még aznap felhívta Márkot és megbeszéltek egy találkozót másnap, december 23-ára. Luca előtte őrlődött egy sort, hogy elmenjen-e a Cipőtalpba Márkhoz és Tücsökhöz, de végül több okból is a másnapi találkozó mellett döntött. Egyrészt miután Márk kinyomta a telefont a beszélgetésükkor, időt akart adni neki, hogy megnyugodjon. Másrészt saját maga is át akarta gondolni, hogyan közelítse meg Tücsök és a karácsony témáját. Plusz valamivel a telefonhívása miértjét is meg kellett majd magyaráznia.

Legszívesebben persze bevallott volna mindent töviről-hegyire. Elmondta volna a majdnem-buszbalesetet, Kerek Perec urat, a folyosókat az ablakokkal, és igen, azt is, hogy Luca látta Márkot és Tücsköt az első közös karácsonyukon.

Minden vágya az lett volna, hogy őszintén megvallja a történteket. Könnyíteni akart a lelkén, ha kellett volna, meg is bűnhődik a kíváncsiságáért. De másnap reggelre az utazás az ablakokon keresztül, Kerek Perec és a lyuk a mező közepén csak egy álomnak tűnt.

Luca 23-án reggel visszament arra a helyre, ahol Kerek urat látta eltűnni a földbe vájt lejáraton. Az apukája robogójával ment és még 30 km/h sebesség mellett is rettegett, hogy elcsúszik a síkos aszfalton.

Olvasási idő: kb. 10 perc
Új olvasó vagy? Kezdd az első fejezettel!

4.

– Letette. – Luca hitetlenkedve bámult a telefonra. – Letette. Egyszerűen csak letette.

– Hm – mondta Kerek úr, miközben visszatette kabátja alá a fondüs edényt.

– Ennek nem így kellett volna történnie. Én csak azt akartam, hogy elmondja az igazságot. Olyan nagy kérés ez? Végig tök nyugodt voltam, semmi oka nem volt, hogy felkapja a vizet. Pláne nem, hogy rám is csapja a telefont. Ezt nem hiszem el.

– Lehetett volna finomabb – jegyezte meg Kerek úr.

Luca megrökönyödve nézett rá.

– Finomabb? Finomabb? – kapkodott levegő után. – Szerintem a körülményekhez képest nagyon is visszafogott voltam. De ha mégsem, szerintem az is teljesen érthető. Annyi történt csak, hogy határozottan rákérdeztem, van-e valakije, ő meg rám vágta a telefont.

–  Visszakérhetem? – nyúlt Kerek úr a Nokia után. – Köszönöm. Nem szeretném, ha valami baja esne – azzal visszarakta ládikájába a zacskó só és a hagymák közé.

– Csak kimondtam Tücsök nevét, erre azonnal lerakta a telefont – puffogott tovább Luca. – Most mondja meg, kell ennél jobb bizonyíték? Szerintem nem. Komolyan, fel tudnék...

ÁÁÁááááá...!

Olvasási idő: kb. 10 perc
Új olvasó vagy? Kezdd az első fejezettel!

3.

– Hé! Hahó! Hajnal Luca!

Luca a fejébe tóduló vértől semmit sem hallott, amíg vissza nem ért hason landolása helyszínére, ahol rémülten ismerte fel, hogy a csőcsúszda, amin át érkezett, eltűnt. A falon semmi nem utalt rá, hogy korábban ott volt. Luca egy pillanatra elgondolkozott rajta, hogy talán valahol eltévesztette az irányt, de mindvégig egyenes úton jött.

Mi folyik itt?

– Hajnal Luca! – ezúttal meghallotta a szólongatást. Megfordult.

Kerek Perec loholt utána, négykézlábra ereszkedve, mint egy igazi róka. Nyakában egy nyaklánc lógott, aminek éke futtában végigkarcolta a homokkő járólapokat.

– Eltűnt a bejárat! Hogy tudok elmenni? – szegezte Kerek úrnak a kérdést Luca – Azonnal el akarok menni!

– Épp ez az, Hajnal Luca, éppen ezt akartam elmondani. Arra nem tud kimenni!

– Azt látom. Ezért futott utánam?

– Nem csak ezért – tördelte a mancsait Kerek úr. Luca most már jól látta, hogy a nyakláncán egy tenyérnyi hosszúságú ezüstkulcs csüng.

Olvasási idő: kb. 10 perc
Új olvasó vagy? Kezdd az első fejezettel!

2.

Ahogy Kerek Perec eltűnt az alagútszerű folyosó végén, Luca hiába tagadta volna, belényilallt az elveszettség érzése. Ha legalább elhallatszana idáig a zongoraszó vagy a huzat szele legyezné, de nem. Az idő is megállhatott volna, azt sem jelezte volna semmi.

Micsoda őrültség. Alig egy órája – vagy mennyi ideje, nem tudta megmondani – még a Márkkal közös randijára igyekezett. A táskájában ott az ajándék is. Be akartak ülni a Kuplungba forralt bort szopogatni. Sétálni az Andrássy úton, zsíros, forró ételeket enni valamelyik árusnál, a Kemény Falatokban, vagy a Kolbice-ban. Estefelé talán felmentek volna Márkhoz, aki nemrég külön albérletbe költözött – semmi kényszerű együttélés haverokkal –, szeretkeztek volna, aztán Luca Márkhoz bújva aludt volna el, miután a bor és a testmozgás meghozza az álmot mindkettejük számára.

Ehelyett egy kabátos rókát – nem is róka, ez sértő Kerek Perecre nézve – követve egy teljesen képtelen helyre pottyant, Pest megye egyik ismeretlen szegletébe.

Most, hogy útitársa meg elsietett egy ugyancsak képtelen állásinterjúra, Luca magára maradt az ablakok minden lehetőségével és terhével együtt.

Azzal nyugtatta magát, hogy tulajdonképpen nincs más választása, mint használni az egyiket. A lejárat, amin érkezett, hosszú volt és csúszós, semmiképp sem tudna visszakapaszkodni rajta. Kerek Perecet nem kísérhette el az állásinterjúra. Leülhetett volna az egyik ablak tövébe malmozni, amíg kénytelen kísérője visszatér, de bolond lenne kihagyni egy ilyen izgalmas lehetőséget, mint a mindenhova kukucskálót nyitó angyalok ablaka.

Olvasási idő: kb. 10 perc

1.

Luca anélkül, hogy körülnézett volna, átvágott az úttesten. Elővigyázatlannak is tűnhetett volna, de Kiskertvicén ilyen tájban egy csiga is bátran nekiveselkedhetett az átkelésnek, annyira üresek voltak az utak.

Különben sem a forgalmon járt az esze, hanem Márkon, aki két nappal ezelőtt lemondta a régóta tervezett közös karácsonyozásukat. Igaz, csak hat hónapja jártak, a régóta tervezett pedig nagyjából egy hónapot jelentett – de ha egyszer annyira beleélte már magát! Ráadásul Márk azt sem kötötte az orrára, hogy mi dolga akadt.

Márk szülei nem éltek, a nagyszülei pedig, akiknél évekig lakott, rosszabbak voltak Harry Potter nevelőszüleinél, a Dursley házaspárnál.

Luca a kiskertvicei buszhoz tartott, hogy átmenjen Pestre Márkhoz. A kézitáskájában ott lapult a fiú karácsonyi ajándéka, zöld és sárga csomagolópapírral körbehajtogatva, csinos bojttal a közepén. Könyvet vett neki, mert egy jó könyv – ezúttal a Rozsban a fogó – mindig jó ajándék azoknak, akik szeretnek olvasni. És persze biztonságos is, hiszen bár Luca fülig szerelmes volt Márkba, ezt mégsem ismerheti be alig öt hónap után. Jóhogy nem rögtön a jövendőbeli gyerekeik nevével (Eszterke, ha lány lesz, Lóri, ha fiú) traktálja. Egy könyv pont elég figyelmes, pont elég szívből jövő és pont elég konvencionális ahhoz, hogy ne jelentsen különösebben semmit – szöveget azért persze írt a belső borítóra, de szívecskét nem rajzolt mellé. Luca úgy gondolta, egy huszonhárom éves lánytól elvárható ennyi önuralom.

Miről szól a karácsony?

A szeretet, az összetartás ünnepe, amikor egy pillanatra megpihenünk, odafigyelünk a szeretteinkre, az élet apró csodáira, amik máskor elrobognak mellettünk, a mindennapi stressz és rohanás következtében.

Neked ismerős? Mert nekem legtöbbször inkább arról szól, hogy már 1-2 hónappal előtte elkezdem keresni a megfelelő ajándékokat, hogy időben befejezzem a vásárlást, de végül mindig vaskos késésbe kerülök a terveimhez képest. Hogy már novemberben felbukkannak a weboldalakon és a tv-csatornákon a karácsonyi hirdetések “Tegye emlékezetessé személyi kölcsönnel a karácsonyt”, hogy a plázák karácsonyfa díszekbe, meg csiricsáré díszkivilágításba öltöznek. Az ünnep közeledtével mindenki egyre stresszesebb, maratoni shoppingfutást hajt ki magából az utolsó pillanatokig, 24-ére meg már csak azt kívánja az ember, hogy ne égjen oda a karácsonyi vacsora és hogy este felé le tudjon ülni egy pár órára nyugodtan úgy, hogy másnap nincs munka.

Na ez a novella nem erről szól. Szerettem volna írni egy érdekes, kedves történetet, amit a karácsony hangulata leng körbe, a jóleső várakozásé, azé a meleg érzésé, amiről néha azt hisszük, csak a filmekben létezik. Egy apró ajándéknak szánom, ami advent vasárnaponként és szenteste reggelén kerül kibontásra (mint egy adventi kalendárium, öt ablakkal), és ami talán az ünnep közeledtével hozzájárul ahhoz, hogy egy csipetnyivel több karácsonyi hangulat legyen bennünk az utolsó nagy rohanások közepette.

Remélem, hogy sikerül neked örömet szereznem ezzel a történettel, én mindenesetre nagyon élveztem elmesélni Luca legkülönlegesebb karácsonyi kalandját.

>>          Első fejezet          <<